5+1 női példaképem a sztárvilágból

Egy ideje fontolgatom már, hogy írok valamit a női szépségről. Vázolni akartam, hogy az insta-lányok világában mennyire torzak az elvárások. De aztán arra jutottam, hogy ezek csak blődli közhelyek, és hogy erről felesleges írni. Ellenben, ha fogom magam és felsorakoztatom a példaképeimet... új megvilágításba kerülhet a problémakör. Ha elmondom, hogy kiket és miért szeretek a sztárvilágból (a környezetemből is hozhatnék példát, de nem szeretnék bonyodalmakat, így inkább messzebbre tekintek), világos lesz az értékrendem, ráadásul közvetlen példákon keresztül mutathatom be a női szépség aspektusait.

Sharleen Spiteri

A Texas énekesnőjét Alan Rickmanen keresztül fedeztem fel magamnak. Az In Demand bár nem minden idők legjobb száma, arra mégis jó volt, hogy örökre beleszeressek Sharleen mély, bársonyos hangjába. Sharleen kissé androgün karakter, ezzel együtt számomra a tökéletes nőt példázza. Tehetséges, laza, dögös... Éveket odaadnék az életemből, ha csak egyszer vokálozhatnék neki. (Szerintem baromi jól illene az én szopránom az ő elképesztő altjához. :P)

Az egyik kedvenc Texas dalom... "halljátok mellé" a felső szólamot? :P

Melissa McBride

Melissa, a The Walking Dead Carol Peletierje azonkívül, hogy elképesztően tehetséges színésznő (viszonylag későn került a pályára, de rögtön olyan színvonalat hozott, amire oda kellett figyelni), egy iszonyatosan bájos, kedves és közvetlen személyiség. LEGALÁBBIS nekem ezt az arcát mutatta levelezéseink során... Semmi érdeke nem fűződött hozzá, mégis olyan figyelemmel és kedvességgel fordult felém, amivel teljesen levett a lábamról. Csodálkoztok, hogy oddddáig vagyok érte? :)))

Az egyik kedvenc filmalkotásom azok közül, amelyekben Melissa M. játszik. Ha picit is megy az angol, nézzétek, mert hihetetlenül játszik a nőci! :)

A Casady nővérek




(jó, kicsit csalok, mert két nőről írok, de... tudom, hogy ezt elnézitek nekem, hisz szerettek engem, ráadásul nővérekről van szó! ;))

A CocoRosie a legkedvesebb zenei formációm a sajátomon/sajátjaimon kívül. A Cassidy nővérek álomszerű zenéjükkel, videóikkal és színpadi jelenlétükkel egy életre elrabolták a szívemet. Pedig nem indult könnyen ez a "szerelem", mivel kicsit nehezen emésztettem meg a szokatlan dallamokat, no meg Bianca macskás, hamiskás hangját. Aztán egyszer, a megfelelő pillanatban szíven talált ez a csorbult gyönyörűség. Azóta semmit sem érzek zenei értelemben kifejezőbbnek mint Bianca tökéletlenül tökéletes hangját: nincs az tiszta, csengő hang, ami visszaadná ezt a Björkös, de inkább Björkön túli hangzást. Sierra opera áriái pedig csak mélyítik az előadást. Ez a két nő elképesztően tehetséges minden létező tekintetben. Szívbemarkolóan az dalolnak; a szövegeik, a hangszeres játékuk, a kinézetük feledhetetlen, ezen felül baromi jó ízléssel választják ki a velük dolgozó zenészeket is. Szóval, luvluv CocoRosie.

EZ művészet!

Margaret Atwood

Margaret Atwood nálam igencsak dobogós. Valahol Szabó Magda, Joyce Carol Oates, és Amélie Nothomb mellett őrzöm a szívemben. És ha lehet, még ennél is többet érzek iránta, mert egyszerűen lenyűgöz, hogy ez a kedves, mesebéli idős hölgy micsoda züllött, emberiség/társadalom utáni rémképeket képes megálmodni a maga nyersességében. És ha ez nem volna elég, a stílusa a legnagyobb szépirodalmi írókéival vetekszik; hihetetlen a kis öreglány!

Az írónőről ITT olvashatsz még!

LP

LP nem éppen egy tipikus jelenség, és talán éppen ezért elképesztő hatással van rám. A természetességével, a stílusával, és legfőképpen a hangjával kilóra vett meg magának. ÉS az igazi csoda az, hogy nyáron VÉGRE élőben is hallhatom! 

Ezt a dalt hallottam először LP-től... <3

Kim Dickens

Kim egészen új a példaképek listáján. A Fear The Walking Dead Madisonját sokáig nem értékeltem sokra, de be kellett látnom, hogy van benne valami rabul ejtő... Kim elsőre egy B-kategóriás filmszínésznőnek tűnik, és talán az is, ezt még nem sikerült eldöntenem. De nem is ez a lényeg, ha róla van szó. Azt hiszem, a színésznő átütő személyiségét szerettem meg a leginkább. Ez a nő gyönyörű, vad, titokzatos és bármiről is nyilatkozik, olyan tüzet látok a szemében, amilyet időnként a magaméban is felfedezni vélek, amikor a szenvedélyeimről beszélek. Ezen kívül felettébb tisztelem, hogy negyvenen, sőt ötvenen túl is gond nélkül leveti a ruháit egy-egy filmszerep kedvéért. Mert tudni kell, hogy ő ezt viszonylag gyakran teszi. Son of Anarchy, vagy House of Cards, Kim ruhái mindig hamar lekerülnek. ÉS ha ezt ő szabad akaratából és élvezetből teszi, hát pacsi neki! Éljenek a természetesen szép, kendőzetlen testek! (Egyébként Miss Dickenst a közeljövőben felkérem egy interjúra. Szurkoljatok, hogy igent mondjon nekem! :D)

Némi kiegészítés: A Holtodiglan Rhonda Boney nyomozója óta mindinkább hiszem, hogy Kim TUD játszani. ;) :D

Nem vagyok nagy Son of Anarchy rajongó, DE ez a Leonard Cohen dal, ez az összeállítás, és Kim... együtt elég jók, na! :D

***

Ha kíváncsi vagy, kiket bírok még a sztárvilágból, látogass el a Pinterest oldalamra! ITT találod a női, ITT pedig hímnemű kedvenceimet! ;)

Ha pedig csak úgy követnél Pintereseten, vagy Instagramon, vagy Twitteren, kattints! ;)


Tsók,

---Évi---