A Klamm háborúja című monodráma a semmiből keveredett elém. Egy kedves ismerősöm ajánlotta, hogy aszongya: "Schererről 70 percig nem voltam képes levenni a szememet..." Mondom, de jó dolga van ennek a színésznek, hogy ilyen helyes nők, mint az én ismerősöm, rajta nyugtatják osztatlan figyelmüket. Mindezzel együtt rögtön feléledt bennem a kíváncsiság, hogy vajon képes-e engem is beszippantani ez az úgynevezett színházi-osztályterem előadás. Egy kattintás múlva jövök a beszámolóval!
"A darab Kai Hensel 2002-ben Német Ifjúsági Színházi díjjal jutalmazott monodrámája egy tanár és egy osztály különös háborújának története." - írják mindenütt. És már az alaphelyzet is ütős: az osztály levelet fogalmaz meg Klamm tanár úr részére, amelyben kijelentik, hogy őt teszik felelőssé az érettségi előtt öngyilkosságot elkövető iskolatársuk haláláért. Klamm, a némettanár látszólag jól kezeli a súlyos vádakat; igyekszik a lehető leghétköznapibb módon viselkedni, és megtartani óráit. Azonban diákjai makacs hallgatása, és a súlyos vád lassanként Klamm bőre alá hatolnak, és az őrületbe kergetik. És amikor azt írom, hogy őrület, akkor nem egy amolyan elvont, gyenge, jelzés-szerű eltorzulásra célzok, amit a jóérzésű egyszeri ember a extrém-érzékeny srácok elé tárna, hanem egy olyan valósnak tűnő, már-már klinikai állapotra, amely képes a nyegle kamaszokat is felrázni.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés